Hatvanban jártunk

Múlt héten csütörtöktől vasárnapig Hatvanban voltunk, kicsit gyógyulni, pihenni és mert egy igen különleges vendégünk van most itt Ausztráliából, ahogy Fanni hívja, Irénke mama vagy Irénke néni. Amikor csütörtökönk reggel mondtam Fanninak, hogy Tata és Irén néni eljön értünk, akkor még nagyon tiltakozott, de amint megérkeztek, Fanni azonnal játszani hívta Irénke nénit és indulásig minden játékát megmutatta, jót labdáztak :).
A hatvani napok nagyon jól sikerültek, tényleg tudtam én is pihenni, hiszen mindig akadt jelentkező, aki játsszon Fannival vagy fogja Zsófit (ő nem igazán tiltakozott ez ellen :D), így én is tudtam gyógyulgatni.
Megnéztük a főtéren az adventi vásárt is, élő állatokkal, kürtős kaláccsal és koripályával.
Az éjszakák már nem alakultak ilyen jól...és ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy hárman egy szobában aludtunk. Fanni gyönyörűen aludt, Visegrádon szépen hozzászokott ahhoz, hogy este Zsófi nehezen alszik el és éjjel ébred enni. Fanni nem nyűgösködött, inkább érdeklődve nézte az eseményeket, éjszaka már fel sem ébredt. Zsófi ellenben volt, hogy óránként kelt (igaz, ez az után volt, hogy én nagy okosan teleettem magam a nyers tojást is tartalmazó Tiramisuval - hiába no, ezt elfelejtettem, hogy Zsófi nem bírja, ha almát, túrót vagy nyers tojásos sütit eszem -, bár a túró lassan ez alól kivétel lesz, mert a tegnapi túrógombócot meg sem érezte :) ), nyöszörgött, jöttek a pukik, aztán aludt tovább.

Néhány Fanni-száj Hatvanból:
- Fanni elég rosszul evett Hatvanban, levest szinte alig evett. Egy alkalommal miután többszöri kínálásra nemet mondott, elraktuk a levest, jött a második, ami sült krumpli volt, előb erre is jött a nem, de utána megszólalt: "kérek krumplit, valamit nekem is ennem kell!". Mintha csak éheztetnénk szegény gyereket :D. Azóta persze ez szállóigévé vált Hatvanban, folyton elő-előjött bizonyos kontextusban :D.
- nem tudom, honnan hallhatta, de Hatvanban sokszor használta a "nyilvánvalóan" kifejezést játék közben, amikor senki nem figyelte. Pl. épp a babákkal játszott: "ebben nyilvánvalóan víz van". Ami érdekes, hogy amióta hazajöttünk, egyszer sem hallottam.
- néhány szófordulatra is rákapott, ilyen a "hát" (háááát...ezt nem könnyű elkapni ezt a labdát) és a "hol is van" (hol is van a labda? ja, itt!).
- de a legviccesebb sztori egy ebéd (vagy vacsora?) utánhoz kapcsolódik. Fanni épp befejezte az evést, ilyenkor ki szokott mászni a székéből és Tata hátán érkezik le a földre. A székéből kimászás közben egyszer csak a következő mondat hangzott el (mintegy felhívásként Tatának): "Meg kell kérni a kezemet!". Na-na, csak ne olyan hevesen, kisasszony :D:D:D.

Néhány fotó:

A lányok Mikuláskor Irénnel

Dédivel - olyan ritkán készül vele fotó; így karácsony előtt persze nem minden hátsó szándék nélkül :)