Mozgalmas hetünk volt eddig és ezt Zsófi nevében is mondhatom. Kedden rögtön három program is volt, Fanni és Zoli 10-re elmentek a szokásos keddi Kerekítőre (mondókás, dalolós foglalkozás), majd 11:30-ra már a védőnőhöz voltunk hivatalosak, aki most jött vissza szabiról és látni akarta Zsófit. Zárójelben jegyzem meg, hogy Pesten mind a gyerekorvos, mind a védőnő az első hónapban hetente kijött hozzánk Fannit (és minket) megnézni, hogy minden rendben van-e, Zsófihoz a kórházból való hazajövetel után jöttek, de azóta sem, most háromhetesen nekünk kellett elmenni. Két hét múlva pedig már egy hónapos kontroll, hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő :-o Szóval a védőnőhöz visszatérve: Zsófi súlya ott 3660 gramm volt, tegnap este már 3750-et mutatott a mérleg, meg is lettünk dicsérve :-) Ja, de most jut eszembe, hogy erről már írtam :-D Mutattam Zsófi lábkörmét is, a nagylábujján ugyanis furán nő a köröm, olyan mintha befelé nőne, a védőnő el is küldött minket gyereksebészetre. Tegnap délután 5-re kaptunk is időpontot, ahol megnyugtattak minket, hogy ez elő szokott fordulni, de nincs baj, majd a köröm megcsinálja magának a helyet, vágni csak akkor kell, ha már túlnő a lábujj végén. Szóval megnyugodtunk, hogy minden rendben.
Kedd délután Zoli ment vissza a fogorvoshoz.
Szerdán délelőtt Zoli megint dolgozott, délelőtt megint hármasban voltunk itthon, már egészen kezdünk belerázódni a délelőttökbe, ami igaz, igaz, délre már úgy elfáradok, mintha egy teljes nap lenne mögöttem és akkor még ott a délután. Elvileg Fanni déli alvása alatt pihizhetnék kicsit, de mostanában ennek a kellős közepén ébred Zsófi enni, így a pihinek is lőttek. Na de sebaj, azért éjszaka még így is 7-8 órákat alszunk, 3-4 részletben, szóval panaszra tényleg semmi ok.
Csütörtökön délelőtt Zsófival elölhordozás tanfolyamra mentünk, ahol kendőkötéseket tanultunk és gyakoroltunk, addig Zoliék vásároltak. Zsófi nagyon ügyes volt, mindkét kötéstípusban gyönyörűen elaludt, mindenki a csodájára járt, én meg nagyon büszke voltam rá. Persze ezt azóta itthon egyszer sem sikerült összehozni, szóval még kendőzésben még nem igazán vagyunk otthon, sajnos. Pedig a nyűgösebb időszakokban tényleg jól jönne egy kis megnyugvás Zsófinak, és ezzel együtt nekem is, hogy így tudjak Fannival is teljes lényemmel foglalkozni kicsit. Tegnap délután pedig a már említett gyereksebészet volt soron.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése