Csak egy rövid bejegyzés erejéig szeretném megörökíteni, hogy a csajok már nagyon szépen tudnak együtt játszani. Fanni sokat beszél, illetve leginkább kérdez Zsófitól, amire az "igen" választ várja (pl. hogy legozunk?), Zsófi pedig az igenek mestereként mindig igennel felel a kérdésre, így mindketten elégedetten kezdhetnek játszani :-). Hogy mit játszanak, az persze nagyon változó, néha "értelmes játékot", pl. legoznak vagy főzőcskéznek és Fanni "eteti" Zsófit, máskor viszont felnőtt fejjel értelmetlenebbnél értelmetlenebb játékokat találnak ki...és persze egymást utánozzák!!! Nemcsak Zsófi Fannit (mindenben!!!), hanem Fanni is Zsófit (pl. ha Zsófi talál egy zacskót és elkezd bele játékokat pakolászni, akkor Fanni is kér egyet tőlem, vagy ha egyikük halandzsázik valamit, akkor a másik ismétli...kedvencem, amikor Fanni halandzsázik vagy érdekesebbnél érdekesebb hangokat ad ki, Zsófi pedig próbálja utánozni).
Persze azért sokat veszekszenek, elveszik egymástól a játékokat (főleg Fanni Zsófitól, de azért fordítva is előfordul), kiabálnak egymással, jönnek hozzám sírni vagy panaszkodni, szóval nem mindig minden rózsaszín.
Azt mindenesetre egy (vagy majdnem két) évvel ezelőtt egyikünk sem gondolta, hogy ilyen korán együtt fognak majd játszani...őszintén szólva én inkább Zsófi két éves kora környékére saccoltam a dolgot.
Nos, nem lett igazán rövid a bejegyzés...még egy gondolat a végére: amikor Zsófival kettesben itthon vagyunk, nagyon szépen elvan egyedül is, játszik, tesz-vesz, pakol, jön-megy, de azért igényli a társaságomat, sokszor megnézi, mit csinálok, kicsit odabújik hozzám, aztán megy vissza dolgára...viszont ha Fanni is ott van a közelében, akkor én szinte el is vagyok felejtve (illetve ha veszekedés van, akkor azért már rögtön én vagyok az első, akihez fordul...), annyira szépen elszórakoztatják egymást :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése