A kettő összefügg, úgyhogy írok is róla egy bejegyzést. Múlt héten ugyanis elég sok minden történt e téren, mire végül hétvégére rendeződtek a dolgok.
Szóval: múlt hét elejéig Zsófi még kétszer evett éjszaka 1-1 deci tápit. Ami nem is lett volna baj (azt leszámítva persze, hogy csak ezzel volt hajlandó visszaaludni és hogy egy ekkora babának már nem kellene ennie éjszaka...), de múlt hét elején ez már odáig fajult, hogy napközben nem akart enni (volt olyan nap, hogy csak tápszer és egy kis tejpép csúszott le, de ebből sem nagy mennyiség), ezek egyenes következményeként pedig tovább nőtt az éjjeli evés mennyisége. Szóval hét közepén ezt megelégeltük és a tettek mezejére léptünk: szerda éjjel nem kapott enni egyáltalán (vagyis a terv az volt, hogy hajnalban már kaphat, de azt átaludta), ennek ára pedig egy kb. egy órás sírni hagyás volt...na persze nem azt a vörösödős ordítást kell elképzelni, merthogy Zsófi ilyet szerencsére nem produkált, inkább csak nyöszörgött és fel-felsírt pár másodpercig, majd az ujjacskáival megnyugtatta magát. Kb. 40 perc volt az egész valamikor éjfél körül (csak összehasonlításképpen, Fanninál ezt más okból 10 hónaposan játszottuk el és az tényleg ordítás volt...), utána pedig reggelig aludt. Két nap múlva volt még egy nyöszörögve hagyás, de azóta néhány kivételtől eltekintve kopp-kopp-kopp, egy (max. két) rövidebb ébredéssel és gyors visszaalvással átalussza az éjszakát. A héten egyszer viszont már ébredés nélkül is átaludta, és ha ehhez hozzávesszük, hogy egy ideje Fanni is átalussza az éjszakát, akkor azt mondhatjuk, hogy egyelőre jó a helyzet.
Ennek örömére visszatért a napközbeni jó étvágya, reggel és este iszik tápit, reggel végre már majdnem két deci lecsúszik két részletben, napközben pedig háromszor van kanalas kajcsi, ezek 1-2 deci között változnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése