Hétvégén meglátogattak minket hatvani mamáék és Tünde, mindenki Zsófizhatott kicsit és Fannizhatott sokat :-) Fanni hihetetlenül aranyos volt, tökéletes ellentéte az előző hétvégi formájának, amikor is semmi nem volt jó...most mindenkivel szépen eljátszott, alig hisztizett (persze, mert mindig volt, aki foglalkozzon vele) és a legjobb oldalát mutatta :-) Zsófi pedig hozta a formáját, evett, kicsit fent volt, akkor többnyire kézről-kézre járt, utána pedig nagy nehezen bealudt. A mai éjjel és nappal kicsit nyűgösebb, hasfájósabb, lehet, hogy a tegnapi egy cső főtt kukorica az oka?! Inkább ma már nem ettem többet, nem tetézzük a bajt. Néhány fotó:
Elkészült az első családi fotó is:
És még néhány apróság:
1. rájöttünk, hogy beköltözött hozzánk egy időjárásjelző, Zsófi ugyanis eső előtt 10 perccel rendszerint hatalmas és megmagyarázhatatlan sírásba kezd...ha ez hatalmas felhősödéssel jár együtt (igaz, ezt nehéz megállapítani, mert folyton felhős az idő :-D), akkor tuti esni fog...
2. épp a szülinapomra kapott Fanni fotós pólóban szoptatok, miközben Zsófi keze Fanni fotóján nyugszik. Fanni megszólal: "Zsófi mutatja, hogy ott a Fanni :-)"
3. Fanni törölget, odamegy a járókához, megszólal: "letöröljük Zsófit, mert nagyon koszos"
4. esti fürdés közben Zolival épp beszélgetnek Zsófiról, hogy Zsófibaba mit csinál, majd Zoli mondja Fanninak, hogy Fannibaba kijön a vízből, mire Fanni felháborodottan: "nem baba, hanem kislány!!!"
5. Fanni a suttogást már annyira tökélyre fejlesztette, hogy nem lehet hallani sem :-D
6. fogmosás terén is előrelépés történt, két irányban is: először is a fogmosást nem lehet gyorsan elintézni, mert Fanni reklamál, hogy nem elég, még visszatesszük a szájába a fogkefét, másrészt fogmosás után egyedül is fogat mos a Micimackós fogkefével :-)
7. újabb csodaszert találtunk, mégpedig a Micimackós sebtapasz személyében (hiába, nálunk minden, na jó, majdnem minden Micimackós...). Történt ugyanis hétvégén, hogy Fanni kint akkorát esett, hogy a kézfeje vérzett kicsit. Mamával bejöttek, szépen lemosták, Fanni közben sír és mondja, hogy fáj (hozzáteszem, amíg kint voltak és csak nézegették, hogy elesett és kicsit megütötte, semmi baja nem volt, csak amikor már elkezdtünk foglalkozni azzal a picike sebbel), ezért kapott rá Micimackós sebtapaszt (még jó, hogy Zoli leleményes volt a héten és vett, így ki is lehetett próbálni). Reakció: egyből csönd lett és büszkén mutatta mindenkinek, hogy mi van neki a kezén, hogy megütötte, de raktunk rá Micimackós tapaszt és már nem fáj...a kezét meg egész nap őrizgette és féltette, sokszor megnézegette :-D Egy csodaszer, gondoltuk. Mindez estig tartott, amikor is levettük pancsihoz (leesett magától) és kezdődött a hiszti, hogy kéri vissza, mert fáj (érdekes, ha rajta van, nem fáj?)...és ez a gondolatmenet már két napja tartja magát, szóval tényleg csodaszer, de azért vannak ennek is hátulütői...mi csak jót akartunk, de kicsit felemásan sült el :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése