Azért a múlt idő, mert az elmúlt fél év sok-sok gondolkodása, mérlegelése vezetett ide, azaz hogy menjen-e Fanni suliba ősszel vagy sem. Rövid jellemzést majd a szülinapja körül teszek fel, de a lényeg a következő: másfél éve olvas (igaz, most épp nem érdekli), annál is régebben ír nyomtatott betűkkel (írottan nem tanítjuk, azt majd a suliban), a számokkal pedig nagyon nagy barátságban van, ezt az óvónéni is többször megjegyezte, az elsős matekanyagot állítólag már tudja. Szépen rajzol, bátran kiáll verset mondani, részt vesz a foglalkozásokon. Februárban voltunk magánúton iskolaérettségi vizsgálaton, ahol megerősítették, hogy egyértelműen iskolaérett.
A fentiek tükrében akkor mégis miért vacilláltunk? Az óvónők nem javasolták, ezért. Mert az agyi érettség nem minden. Ez igaz, valóban, a többi területen nem ennyire fejlett, de az átlagot megüti.
Szociális téren, közösségben, nem ő a társaság közepe, de nagyon sokat fejlődött az elmúlt hónapokban, a balettes csoportba szépen beilleszkedett, ha vendégek jönnek vagy mi megyünk valahova, akkor sokkal bátrabb, mint régen. Az oviban az ünnepségeken szépen elmondja a saját verseit.
A másik a mozgás. Nem a legügyesebb, valószínűleg a magas alkata sem segít ebben és az sem, hogy inkább leül rajzolni, mintsem hogy kimenjen. De a balett sokat segített, szebb a tartása, jobb az egyensúlya és már nem esik annyit, mint régen, nem megy fejjel a falnak stb. (ezt többször is előadta az oviban, most Zsófi kezdi...), a legutóbbi iskolakóstolgatón tornaóra volt és abszolút nem lógott ki kortársai közül, sőt, kisfiú ovistársa meg is jegyezte, hogy lány létére nagyon ügyesen csinálta a feladatokat.
A harmadik a kudarctűrő képesség, ami nulla! Ez tényleg így van, nehezen viseli, ha valami nem sikerül, ha valami nem úgy van, ahogyan azt ő elgondolta. De már látok csírákat a fejlődésre. Néha engedi Zsófit nyerni a társasban (sokszor leülnek kettesben játszani), néha enged neki más játékban...
És még annyi idő van szeptemberig, egy nyár alatt is sokat komolyodhat (szórakozottsága még mindig megvan, de kezdem azt hinni, hogy ezt csak itthon csinálja, az iskolakóstolgaton egyik alkalommal sem láttam ezt, úgy tűnik, hogy ha valami érdekli, akkor arra odafigyel).
A kefontosabb dolog, hogy Fanni már nagyon várja a sulit, nagyon szeretne már tanulni! Első lépés, a beiratkozás megtörtént :-)
A fentiek tükrében akkor mégis miért vacilláltunk? Az óvónők nem javasolták, ezért. Mert az agyi érettség nem minden. Ez igaz, valóban, a többi területen nem ennyire fejlett, de az átlagot megüti.
Szociális téren, közösségben, nem ő a társaság közepe, de nagyon sokat fejlődött az elmúlt hónapokban, a balettes csoportba szépen beilleszkedett, ha vendégek jönnek vagy mi megyünk valahova, akkor sokkal bátrabb, mint régen. Az oviban az ünnepségeken szépen elmondja a saját verseit.
A másik a mozgás. Nem a legügyesebb, valószínűleg a magas alkata sem segít ebben és az sem, hogy inkább leül rajzolni, mintsem hogy kimenjen. De a balett sokat segített, szebb a tartása, jobb az egyensúlya és már nem esik annyit, mint régen, nem megy fejjel a falnak stb. (ezt többször is előadta az oviban, most Zsófi kezdi...), a legutóbbi iskolakóstolgatón tornaóra volt és abszolút nem lógott ki kortársai közül, sőt, kisfiú ovistársa meg is jegyezte, hogy lány létére nagyon ügyesen csinálta a feladatokat.
A harmadik a kudarctűrő képesség, ami nulla! Ez tényleg így van, nehezen viseli, ha valami nem sikerül, ha valami nem úgy van, ahogyan azt ő elgondolta. De már látok csírákat a fejlődésre. Néha engedi Zsófit nyerni a társasban (sokszor leülnek kettesben játszani), néha enged neki más játékban...
És még annyi idő van szeptemberig, egy nyár alatt is sokat komolyodhat (szórakozottsága még mindig megvan, de kezdem azt hinni, hogy ezt csak itthon csinálja, az iskolakóstolgaton egyik alkalommal sem láttam ezt, úgy tűnik, hogy ha valami érdekli, akkor arra odafigyel).
A kefontosabb dolog, hogy Fanni már nagyon várja a sulit, nagyon szeretne már tanulni! Első lépés, a beiratkozás megtörtént :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése