Ovi

Néhány szó az oviról, egyelőre képek nélkül, mert még nem sikerült minden képet letöltenem. Amint meglesz, hozok néhány fotót is.

Februárban sokat hiányzott Fanni (hatvani telelés két hét, egy hét járás, betegség egy hét), így márciusban eléggé magábazárkózott, plussz márciusban négy új gyerek is kezdett az oviban, az ovónő szerint már ez is elég volt neki a bezáráshoz és újra a megfigyelőállás felvételéhez. Kb. egy hónap kellett, hogy ismét kinyíljon, másokkal játsszon és újra azt halljam reggel, hogy "Anya, szeretek oviba járni". Most reggel megint nem sír, hanem berohan a csoportba és integetünk az ablakban.
Volt még egy újdonság is, új kiscsoportos délutános ovónéni érkezett, Angéla néni, akitől kezdetben tartott Fanni, de már nagyon megszerette, ha nincs egy nap, akkor Fanni szomorú.

Úgy tűnik, kialakult egy baráti társasága is, Lili és Hanna a két legjobb barátnő. A legeslegjobb cimborája azonban egy elefánt, szinte minden nap játszik vele, táncol, bohóckodik vele. Már úgy is hívja (már mások is), hogy az "elefántom". Mondta is az ovónő, hogy annyira nagy kedvenc, hogy majd ballagáskor bekerül a tarisznyájába :-).

Evés terén nagyon jót tett az ovi. Amennyire válogatós itthon, annyira jól eszik az oviban. Az ovónő elmondása szerint a gombán kívül mindent megeszik és sokszor repetát is kér (borsófőzelék, kelkáposztafőzelék!!!), megeszi a gyümölcsöt ügyesen.
Ivás terén volt egy kisebb összezördülés az ovónénivel (Erika nénivel), ugyanis Fanni kb. másfél hónapja nem volt hajlandó meginni uzsonna után a pohár vizet, hanem inkább magára öntötte. Ennek persze az lett a vége, hogy kapott még egy pohárral, tehát nem úszta meg a dolgot, de nagy harcot vívtak Erika nénivel, mire Fanni megértette, hogy a vizet meg kell inni, nincs pardon. Ez nagyon komolyan bevésődött az emlékezetébe, mert amikor Angéla néni egy hétig nem volt, akkor nagyon sokat emlegette és szomorú volt. Egyszer aztán kibökte, hogy ő azért szereti és azért hiányzik neki Angéla néni, mert ő "hagy egy kis lyukat a pohárban", azaz nem tölti teljesen tele (de ha jól értem, akkor kb. tele tölti, csak mondjuk nem színültig...). Amióta Angéla néni meggyógyult, megint szent a béke Fanni lelkében :-).

Alvás mikor van délben, mikor nincs, de ha nincs, akkor szépen fekszik az ágyában csendben az alvásidő végéig. Többnyire azért végül elalszik.

Van egy aranyos sztorim is. Az ovónő mesélte, hogy angolon cookie jart szoktak játszani, azaz van egy sütisdoboz, mindenki becsukja a szemét, körben ülnek, az ovőnő pedig valaki mögött elrejt egy sütikét és megsimítja a hátát. Amikor kinyitják a szemüket, és megkérdezik, hogy vajon ki lopta el a sütit, a gyerekeknek pedig ki kell találni. Ez általában annyi szokott lenni, hogy mindenki elkezd maga mögött tapogatózni és aki megtalálja egy neveti magát, innen a többiek tudják, hogy ott a süti.
Egyszer Fannira került a sor, a gyerekek kinyitották a szemüket, mindenki elkezdett keresgélni, de nem talált semmit. Fanni szépen komolyan ült és várta, hogy kitalálják őt, de csak nem gondoltak rá. Végül nagy nehezen kitalálták és az ovónéni megdicsérte, hogy milyen ügyes volt, így kell ezt játszani :-). Ja, és persze a játék végén mindenki kap egy sütikét (keksz) :-).

Márciusban volt táncház is, amikor egész délelőttös tánci-tánci volt élőzenével, most pedig már lelkesen készülnek az anyáknapi műsorra, ami titok, tehát nem tudunk róla :-).

Végül még valami: itthon nagyon sokat játszunk óvodásat, azaz eljátszunk egy ovis napot, egyikünk az ovónéni, másikunk a gyerek, néha Zsófi is beszáll gyereknek. Fanni mindig mondja, hogy mikor mi jön, mikor mit kell csinálni, mikor mit kell mondani. Innen nagyon sokat megtudunk egy ovis napról, az ovis szokásokról és ez nagyon jó. Az ovónő által facebookra feltöltött képekkel együtt így már szinte teljes képet kapunk az oviról :-).