Arról már talán írtam párszor, hogy Zsófi lábfeje kicsit befelé áll, igaz, főleg reflex, a talpával is kapaszkodik, amikor feláll. Emiatt a felállás óta elég csúnyán tartotta a lábát, ezért a lépegetés sem igazán volt biztos. Bakonybélben aztán a játszószobában találkoztunk egy bébikomppal, amibe beültetve gyorsan rákapott a lépegetés és a haladás ízére, így utána Hatvanban már kézenfogva megtett néhány lépést előre. Az igazi áttörést azonban az első kiscipője jelentette, amiről rögtön teszek is fel fotót és amit hatvani mamáéktól kapott előszülinapi ajándékként. Azóta hatalmas távolságokat képes kézenfogva megtenni, sőt, ha labdát lát, egyenesen szaladni kezd utána és nagyokat visongat :-).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése